4 borász 1 kérdés: Hogyan lett borász?

Megkérdeztünk négy borászt, volt-e más foglalkozása mielőtt a szőlővel kezdett foglalkozni hivatásszerűen. Azonban erre a válaszra nem számítottunk:

 „Nem volt, az első korty bor után eldöntöttem, hogy borász leszek." – vágta rá ifj. Czeminczki István, a Czeminczki Pincészet ifjú borásza. Hozzá hasonlóan az Ákos Pince borásza is érettségi után egyből a szőlőben találta magát.

Kalandosabb úton jutottak el azonban  erre a következtetésre az idősebb generációhoz tartozók.

Dunai János borász, Kult Pince – „Eredeti végzettségem villamosmérnök-tanár. Hangmérnökként dolgoztam több mint 20 éven át zenei és televíziós stúdiókban. A 2000-es évek elején kezdtem érdeklődni a bor, borászat iránt. Mivel gasztronómiai műsorokban is dolgoztam, eleinte innen közelítettem a szakma megismerését néhány borajánló, sommelier tanfolyammal megalapozva. Majd a borkészítés gyakorlata felé fordultam. Szőlőterületet vásároltunk és elvégeztem a Corvinus Egyetem Élelmiszermérnöki Karán a borász, valamint a Szőlész-borász Szakmérnöki képzést."

Heimann Ágnes,  Heimann Családi Pincészet -  „Férjem és én, mindketten közgazdászok vagyunk. Férjemék családi hagyománya a borászkodás, bár csak háztáji méretű volt kezdetben. A borászatot, mint szakmát, 40 éves koromban kezdtem tanulni, levelező felnőttképzésen. Mellesleg egyáltalán nem hátrány a közgazdász végzettség egy mai kisvállakozás működtetéséhez."

Galambos Péter, Galambos Pincészet – „Az alapfoglalkozásunk a feleségemmel: mindketten műszakiak vagyunk, én gépészmérnök, feleségem építész technikus. A szőlő és a növények szeretete gyerekkorom óta végigkísér. Kertünkben gyümölcsfák és szőlő is volt, amelyből később bort is készítettünk. De ez csak hobbiborászkodás volt, később vettünk szőlőbirtokot Abaújszántón, ahol már kereskedelmi célra termelünk szőlőt és készítünk belőle bort."